Múlt csütörtökön megjött Ani is, úgyhogy újra Chicago fele vettem az irányt. 10 dollárért vitt át a Megabus, ami egy fasza dolog, akár 1 dollárért is lehet utazni Minneapolisba, Chicagoba, vagy onnan tovább Detroitba, St Louisba, Columbiába, stb. Ugyanez Amtrak-kal 22 dolcsi. A chicagoi Union Station régi épülete pár filmból ismerős lehet, pl innen. Ugyan hatalmas a város, de mégis valahogy emberi, sokkal inkább élhetőnek tűnik, mint Budapest. A belváros meg valami bámulatos, a kis hidakkal és az iszonyatosan magasra kúszó felhőkarcolókkal. Beleszédül az ember, ha felnéz. Ez azért nem olyan vidéki város, mint Milwaukee, nem vigyorog folyton mindenki, de azért még mindig barátságosabbak az emberek, mint Pesten. Bárki készségesen segített ha eltévedtem. Ami nagyon meglepő, hogy hiába 3 milliós a város (elővárosokkal együtt közel 10!), alig lézengnek az utcán emberek, vasárnap szombat délelőtt valósággal kihalt volt a belváros. Sehol egy Blaha, vagy Moszkva tér, egyedül a "Magnificent Mile", a Michigan Avenue Millenium Park és a tó közötti része nyüzsög a túristáktól. Ahogy megérkeztem, lepakoltam a cuccaimat a szálláson, ami az Arlington House Hostel névere hallgatott, elég szolid volt a kényelem, de legalább nem volt drága, és közel volt a belvároshoz. Mindenféle ember megfordult itt, leginkább fiatalok persze. Az O'Hare reptér viszont feladta a leckét, ez az utasok számát tekintve a világ második legforgalmasabb reptere, az 5 hatalmas terminál között reptéri vonat szállítja az utazni vágyókat. Eltévedni is elég könnyű. Visszafelé a metrón 20 megálló a "Loop", azaz a belváros, ahol a különböző metróvonalak összefutnak. Mivel csütörtökön éjszaka nagyon esett, aznap már nem indultunk felfedezni, csak a 7-Eleven-ben vagánykodtunk egy kicsit. Másnap persze első dolgunk volt egy jegeskávé után a Sears Tower lecsekkolása, nem sokkal később már a 103. emeletről figyeltük a várost. Hát ez nem egy mindennapi látvány. Ugyan az USA és hát a világ legmagasabb felhőkarcolói közül több is Chicago-ban található (Hancock Tower, Trump International Hotel, Aon Center), mind közül a legmagasabb a Sears Tower, ami mellett a környékbeli 50-60 emeletes épületek röhejesen kicsinek tűnnek. A kilátó az épület 103. emeletén van, legnagyobb érdekessége a The Ledge, ami egy kis üvegterasz üveg padlóval, ami az utca fölé nyúlik. Elég parás 412m magasságból lenézni úgy, hogy közben semmi nincs a talpad alatt... Megnéztünk pár híres épületet még, a Merchandise Mart-ot, a Chicago Theater-t, szombat este betévedtünk valahol a külvárosban egy pincebuliba megint, ahol pár felejthető helyi zenekar mellett a california Trembling Hands recsegtette a félperces slágereit. Vasárnap pedig indulás előtt benéztünk a Chicago Art Institute-ba, ami önmagában megér egy hétvégét...
2009.09.03. 04:06
Chicago
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://ltomi.blog.hu/api/trackback/id/tr281356788
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.