Ha nem vagyok béna, akkor itt megnézhettek pár vasárnapi képet:
http://www.flickr.com/photos/40507715@N08/
Szóval vasárnap lementem a Lakefrontra, vagyis a tópartra, ahol épp egy nagy esemény zajlott, a Circus Parade. A fél város ott tolongott, legtöbben családostul, hoztak mindeféle felszereléseket, széket, napernyőt és totál megtöltötték a járdákat, aztán várták a látnivalót, ami meg is érkezett tűzoltózenekarok, cowboyok, akrobaták, lovas/motoros rendőrök, meg mindenféle állatok képében. A Lakefront kellemes hely, egy nagy parkos terület közvetlenül a Michigan tó partján. Van itt egy kikötő is, rengeteg vitorlással, meg egy egy kisebb tó is, a Veterans Park Pond. Délután 4-re értem vissza a koleszba, egyből dőltem is be az ágyba. Ez a 7 órás időeltolódás azért megkavarja picit az embert...
Hétfőn reggel elmentem, nyitottam bankszámlát a legközelebbi bankban (GuarantyBank), szerencsére simán ment, délre meg jött értem a főnököm és megmutatta az egyetemet. Az egyetem épületei itt vannak a kolesz körül, tehát csak a környező épületeket jártuk be. A Kern Centerben egyből le is esett az állam, ez az egyetem sportlétesítménye az alagsorban egy fasza hokipályával, megszámlálhatalan kosárpályával, fasza konditeremmel, meg még ki tudja mivel. Hatalmasnak tűnik ahhoz képest, hogy az egyetemnek csak 2500 diákja van. A Campus Centerben meglátogattuk a Center for Biomolecular Modellinget, ahol az RP gépek egy része is található. Velük lesz is még dolgom később. Aztán átmentünk a Rapid Prototyping Centre-be, ahol SLS meg SL gépekkel dolgoznak főleg és szépen gyártják az alkatrészeket különböző megrendelésekre. A Grohmann múzeum egy érdekes képződmény, a nevét egy helyi üzletemberről kapta, aki a pénzt adta rá, ugyebár ez itt az usában bevett szokás és társadalmilag elvárt dolog, hogy ha valaki gazdag, mint az állat, akkor adományozzon is. Az egyetemen külön személyzet van arra, hogy jó kapcsolatot ápoljon a megfelelő emberekkel, hogy aztán azok tudják hova kell a pénz nyomatni. Ennek a Grohmann nevű fickónak a világon egyedülálló gyűjteménye van munka témájú műtárgyakból, tehát dolgozó embereket ábrázoló festményekből és szobrokból, és ezt a gyűjteményt itt lehet megnézni a nevét viselő műzeumban. Az öregnek kikötése volt, hogy lehessen egy irodája az épületben, így csináltak neki a bejárat fölött az épület tetején egy üvegfalú szobát, elég fura. Szóval Vito megmutatta nekem az irodámat is, meg bemutatott a munkatársaknak, akik közül a legtöbb itt az egyetemen tanuló diák. Azt kell mondjam, hogy hatalmas különbség van az otthoni és az itteni oktatás között. Nekem nagyon meglepő, hogy az itteni diákokat mennyire bevonják a kutatási és labormunkákba, meg a különböző operátori feladatokba is. A legtöbb gépet diákok kezelik, szabad hozzáférésük van az egyetem összes berendezéséhez, komoly gyakorlati tudásuk és tapasztalatuk van, aminek a megszerzésére minden lehetőséged biztosítanak nekik. Teljesen más a szemlélet, mint otthon, ez bizony már így az első nap után lejött :) Eddig mindenki jó fej, ma reggel találkoztam Tom-mal, a nagyfőnökkel is (Dean of Applied Research), mesélte, hogy a nyolcvanas években járt párszor Budapesten, a Margit hídon kocogott, meg ilyenek. Ma dolgoztam először 'rendesen', nem kell nagyon megeröltetnem magam, de érdekes a téma, jók a feladatok, szóval jó lesz.
